Több éve elérhetőek már LCD és plazma televíziók világszerte, viszont sokáig a tehetősebbek játékszere volt, ráadásul kevés olyan jelforrás állt rendelkezésre az otthonokban, ami ki is tudta volna használni ezeknek a megjelenítőknek a tudását. A digitális televíziózás, a konzoljátékok és a DVD-trónfosztó HD és BluRay szabványok térnyerésével tömegtermékké vált az LCD TV is. Ez egyben az árcédulákon szereplő számok gyors ütemű csökkenésével is járt, így egyre többen engedhetik meg maguknak a mára már alapnak és nem luxusnak számító technológiát.



Pár évvel ezelőtt még csak a megszállottak és a felvágós gazdagok körében hódított ez a téma, s a legtöbb mai vásárló technikai felkészültség terén jobban hasonlít az utóbbi csoportra. A drágább és nagyobb nem mindig jobb, az olcsóbb és kétes márka viszont nem mindig éri meg. Írásunkban az elejétől a végéig megnézzük mit is kell tudni, mielőtt betérünk a kereskedésekbe lapostévét venni.


Alapok

Mi is pontosan az LCD? Merülhet fel sokakban a kérdés. A Liquid Crystal Display (Folyadék Kristályos Kijelző) működésének lényege, hogy a korábbi katódsugárcsöves képernyők vetített képével ellentétben itt minden egyes képpont két átlátszó elektróda és két polarizáló szűrő közé szorított folyadék-kristály réteget jelent. A látható kép/szín pedig attól függ, hogy az elektródák éppen mekkora feszültséget kapnak, hiszen feszültség hatására nyomás éri a kristályt, melynek szerkezete átrendeződik és másképp ereszti át a fényt. A feszültség variálásával milliónyi színárnyalat előállítható, a látható képet mégis az egy teljes képpontot adó három al-képpont variációi határozzák meg, melyek a régi képernyőkhöz hasonlóan vörös, zöld és kék alapszínekkel operálva hozzák létre a többi színt. Ha mindhárom színű sub-pixel világít, akkor fehéret látunk, ha egyik sem, akkor feketét.

A vásárláshoz természetesen nem ilyenfajta tudásra lesz szükség, hanem elsősorban a specifikációkban található kategóriák helyes ismeretével lehet a vevőnek felvérteznie magát az ügyes eladó rábeszélő taktikája ellen.

Felbontás

Az első és egyik leggyakrabban hangoztatott érték, a képernyő felbontása. Ez az érték arról mesél, hogy a kijelző teljes felületén összesen hány képpont található. Ezt a sorok és oszlopok értékének szorzataként szokás megadni. Tehát például egy ma elterjedt 17\"-os kijelző felbontása általában 1280 x 1024, ami azt jelenti, hogy egy sorban 1280, egy oszlopban pedig 1024 pixel helyezkedik el, összesen körülbelül 1,3 millió. Vásárláskor alaposan érdemes megvizsgálni tesztképekkel a kijelzőt, hiszen ezek az apró pixelek hajlamosak meghibásodni, amire a gyártó garanciát vállal és bizonyos időn belül ez automatikus cserét jelent.

A régebbi modellek felbontása 640x480 - 1024x768 pixel volt, de a kezdeti idők után, illetve az új szabványok megjelenésével ezek már a múlté. Hacsak nem kis méretű kijelzőt szeretne valaki mondjuk konyhába, hálószobába, akkor az ilyen felbontásoktól óvakodjon, akármilyen csábító az ajánlat.



A boltok polcain mostanság megjelentek az úgynevezett HD (High Definition/Nagyon valósághű) felbontású kijelzők, amivel együtt egyébként végleg utat tört magának a régi 4:3 képarány helyett a szélesvásznú 16:9 vagy 16:10-es. Illetve egy régi jó módszer átjutott az LCD korszakba is, miszerint az emberi szem számára egy folyamatos mozgókép érzetét adja az is, ha a kijelzőn nem egyszerre váltanak a képkockák, hanem egyik turnusban a páros, másik turnusban a páratlan sorok. Ezt hívják \"interlace\", azaz összefűzött képalkotásnak, jele a felbontások után egy \"i\" betű. Ezen új fogalmak mentén a jelenleg kapható termékeken található jelzések következőek lehetnek:

# 576p: A régi-vágású TV-kel megegyező számú sort takar, de szélesvásznon, melyet progresszív módon, azaz nem váltott sorosan, ér el. Felbontása 852 x 576, ami nagyjából a PAL DVD formátum felbontásával egyezik meg, illetve sok amerikai digitális tv adás is ezen a felbontáson érkezik.
# 720p: Szintén progresszív megjelenítés és szintén szélesvásznú, de a felbontás már 1280 x 720, ami már a magas minőségű digitális adások szabványa. Számos set-top-box (a digitális adások vételéhez szükséges célszámítógép, melyet a kábel TV konverterhez hasonlóan a fali csatlakozó és a készülék közé applikálunk) használja ezt a felbontást külföldön a HD felbontású TV adások sugárzásához.
# 1080i: A legnagyobb felbontás gyengébb változata, az említett progresszív mód hiányával, 1920x1080 képpont mellett. Ezt a felbontást manapság az Xbox360 játékkonzolok, illetve a nagyfelbontású HD TV adások használják.
# 1080p:A csúcsragadozó kategória, az előzővel megegyező felbontással, amit a Playstation3 mellett a DVD leváltására született két formátum, a BluRay és a HD-DVD használ (majd).

Ezek a kódok minden esetben a jelforrásra vonatkoznak, egy TV készülék dobozán azt jelentik, hogy képesek teljes mértékben megjeleníteni az adott minőséget. Tudni kell, hogy a katódsugárcsöves kijelzőkkel ellentétben itt a gyári felbontás viszonylag kötött, és más felbontáson próbálkozva komoly minőségromlás tapasztalható. Kevésbé éles, elmosott kép, tompább színek. A bejövő jelek és a kijelző felbontása viszont gyakran különbözik, ilyenkor a készülék az alacsonyabb felbontású jelet interpolálja (kiegészíti a hiányzó képpontokkal a szomszédos képpontok színeit átlagolva), illetve nagyobb felbontás esetén egyszerűen figyelmen kívül hagyja a plusz pixeleket.

A mai igények kielégítésére egyébként a legtöbb modell által nyújtott 1366 x 768 felbontás tökéletesen megfelelő, főként 40\"-os méret alatt. Ami viszont elengedhetetlen, hogy a készülék képes legyen a HD jeleket feldolgozni, anélkül ma már nem szabad drága TV készülékre beruházni.

A számok különbözősége ellenére hozzá kell tenni, hogy mind a legkisebb, mind a legnagyobb felbontások kitűnő képminőséget jelentenek, sőt nem sok különbséget vesz észre az átlagos fogyasztó a kettő között, kivéve ha nagyon nagy kijelzője és prémium minőségű jelforrása van, de többnyire mindkét eset ritkán fordul elő, hát még a kettő együtt. Tudomásunk szerint hiába értékesítik itthon is a Panasonic és a Samsung óriás kijelzőit, egyetlen darabot sem adtak még el belőle, ellentétben a 32 - 40\"-es modellekkel. Ezeken a kijelzőkön viszont nem látható érdemi különbség a 720p és az 1080p között. Amire inkább érdemes odafigyelni, hogy amennyiben számítógép képet küldünk ki ezekre a TV-kre, akkor a gépen is a TV alap felbontása legyen beállítva, különben homályos, életlen képet kapunk. A régi TV készülékekkel ellentétben itt már tökéletesen felcserélhető egy monitor és egy TV készülék.

Kontraszt és fényerő

A felbontás mellett ez a két érték bizonyulhat kritikusnak. A kontraszt érték egy aránypárban van megadva, például \"8000:1\". A két szám a legvilágosabb \"szín\" (fehér) és a legsötétebb (fekete) közti fényességkülönbség arányát fejezi ki, amire a kijelző képes. Ez az érték minél nagyobb annál biztosabb, hogy a betűző nap miatt a sötét jelenetek továbbra is élvezhetőek maradnak, illetve a nagyon világos jeleneteknél sem mosódnak össze a dolgok. A probléma talán annyi, hogy ezt az arányt sokan sokféleképp mérik, ezért sokszor nagyon különböző számok is takarhatnak nagyon hasonló teljesítményt. Adott márkán belül viszont jó viszonyítási alap lehet, de a valóságról mindenképp érdemes az üzletben is meggyőződni vásárlás előtt. Az aránypár első száma minél nagyobb, annál jobb kontrasztról beszélhetünk.


A másik érték pedig a fényerő, ami szinte magáért beszél, azt méri, hogy az adott panel mekkora erővel képes bevilágítani egy előtte lévő egységnyi felületet. Ennek mértékegysége a cd/m2, azaz kandella per négyzetméter. Az optimális érték itt legalább 300cd/m2, aminek egyébként az újabb modellek többsége megfelel. Ez a változó főképp projektorvásárlásnál nagyon fontos.

Méretek

A kijelző mérete és felbontása nem függ össze szorosan, mint a korábbi monitorok esetén, így azonos kép élményhez más és más az ajánlott távolság a mozizáshoz. Egy óriási nappaliban például komoly hiba kisebb kijelzőt venni, csakúgy mint egy apró hálószobába egy egész falat beterítő darabot. A tapasztalatok szerint az ideális távolság a 20-27\" (50-68 cm) képátló esetén 75-150 cm, 32-37\"-nál (81-94 cm) 1,8-2,4 méter, 42-46\"-os (106-116 cm) panellel 3-4,5 méter, a legnagyobb még éppen nem csillagászati árú 50\" (127 cm) méretű panelek tulajainak pedig legalább 5 méterre kell tolnia a foteleket. Túl közelről nézve szemcsésnek, zajosnak tűnik a kép, távolról nézve pedig a szemet túlzottan fárasztja a kicsinek tűnő kép, főleg feliratos filmek esetén.

Árak

A szoba méretén túl persze beleszólhat a döntésbe a pénztárca vastagsága. Az egymás mellett lévő kategóriák között az ugrás nem túl nagy, ezért érdemes számolgatni is egy kicsit. A 20\"-os modellek 80.000 Ft környékén beszerezhetőek, míg egy 52\"-os készülékért már 700 000 Ft-ot kell fizetni. Az árak csupán méretek alapján viszont nehezen összehasonlíthatóak, hiszen a példa kedvéért egy 37\"-os, de csak 1366 x 768 képpontos felbontást ismerő Samsung LCD kiskereskedelmi ára az egyik üzletben 219 000 Ft, de ugyanebben a méretben a HD-képes 1080p változatért majd kétszer annyit, 379 000 Ft-ot kell fizetni. A kettő között viszont további különbség a kontrasztarány: 3000:1 az előbbinél, míg 8000:1 az utóbbinál, a fényerő, ahol szintén az utóbbi modell győz 550 cd/m2-tel a 440 előtt és nem teljesen azonos a felszereltsége sem.



Csatlakozók

A vásárlás előtt fontos végiggondolni, hogy a vásárolt TV készülékre milyen egyéb eszközöket szeretnénk rákötni. A leggyakrabban használt ősi SCART csatoló felülettel viszonylag könnyen mindenféle videoeszköz rávezethető, ez szinte minden modellen megtalálható. Szerencsére nem feledkeztek meg a régi öreg analóg antennáról sem, így a kör alakú bemenet a kábel TV-hez megfelelő, sőt akár szobaantenna is köthető rájuk. Számos modell kínál közvetlen csatlakozást számítógépekhez, de itt gyakran a régi jó kék csatlakozó (D-SUB) helyett már csak az új (fehér) szabványt találjuk, a DVI-t. Szerencsére a kettő egy apró átalakítóval kompatibilis, így a legtöbb TV-re a gépet is rá lehet kötni, de érdemes megnézni, hogy valóban van-e a kiválasztott modellben ilyen lehetőség.


A DVD lejátszókat, vagy egyéb külső eszközöket akár a szintén ősi kompozit megoldással is be lehet kábelezni, ez viszont már szintén nem alapfelszereltség minden modellben. A HD minőség élvezetéhez pedig egy újabb csatlakozóra van szükség, amit HDMI-nek neveznek. Ez a modern set-top box-ok, HD-DVD/Blu-Ray lejátszók és új generációs konzolok csatlakoztatásához elengedhetetlen. A nem HD-kész készülékekről ez a csatoló viszont hiányzik.

A normál analóg kábeltelevízió jelről viszont tudni kell, hogy jóval alacsonyabb felbontású képről van szó, mint ami ideális lenne ezekhez a TV méretekhez. Ezért ne lepődjön meg senki, ha a kedvenc kereskedelmi adója rosszabbul fest az új szerzeményen, mint a régi 100 Hz-es analóg tévén. Ezekhez a készülékekhez inkább a digitális műsorszórás dukál, amit egyelőre a lakosság csak igen kis része élvezhet jelenleg.

Szumma

A legfontosabb felsorolt részleteken túl ízekre lehetne szedni a témát és beszélni a pixelméretről, pixeltávolságról, betekintési szögről, áramfelvételről és millió egyéb tényezőről, de a laikus számára ezek már nem túl érdekes dolgok. Főként azért, mert egy adott generáción belül mivel a panelek azonos eljárásokkal készülnek, ezért ezek az adatok hasonlóak. A fontosabb szempont inkább a körültekintés, a megfelelő igények feltérképezése, a kellő utánajárás (akár fórumokon böngészgetve, specifikációkat majszolgatva is), majd a megfelelő kereskedő kiválasztása. Nem biztos, hogy néhány ezer forintért megéri lemondani a szakszerű eladóról vagy szervizháttérről. Minden esetben meg kell győződni arról, hogy pixelgaranciát a gyártó által előírt módon vállalják, sőt a nagyobb méretek esetében mára már minimum az ingyenes házhozszállítás és beszerelés az ország bármely pontjára.